A Glikémiás index (GI) az egyes élelmiszerek 100 kJ-nyi mennyiségének vércukoremelő képessége a szőlőcukorhoz képest százalékban. Vércukorszinten a vér szőlőcukortartalmát értjük. A szénhidrátokat a szervezet szinte kivétel nélkül szőlőcukorrá alakítja. A GI értékét befolyásolja az étel elkészítésének módja is. Növeli az értéket minden olyan konyhai technika, ami megsérti a növények sejtfalát (főzés, turmixolás, aprítás, reszelés), ill. a vízben való oldódás is (üdítőitalok, cukros teák stb.). Csökkenti a GI értékét a kímélő elkészítés (párolás, ill. az ételben levő vagy azzal együtt elfogyasztott fehérje, zsír és rost (saláták fogyasztása).
A Glikémiás telítettség(GL) pedig arról tájékoztat, hogy mennyire lesz tartós a vércukor- és inzulinemelkedés. Egy adott ételnek lehet magas a glikémiás indexe (nagy vércukor- és inzulinemelkedést vált ki), de ha alacsony a glikémiás telítettsége, akkor ez a hatás rövid ideig áll fenn. Ilyen szempont alapján jelent problémát a tej és tejtermékek, kivétel a sajtok, amelyeknek a GI-je nem túl magas, mégis nagy inzulinválaszt váltanak ki.
A glikémiás terhelés is az adott étel vércukorszintre kifejtett hatását mutatja meg. Vagyis, ha az ételnek magas a GI értéke, akkor a benne található szénhidrát gyorsan átalakul cukorrá, de ha nem sok szénhidrátot tartalmaz, akkor nem lesz hatása a vércukorszint emelkedésére.
A glikémiás terhelés számítása: az étel GI-jét meg kell szorozni az egy egységre jutó szénhidrát tartalmával, majd el kell osztanunk százzal.
Ha a kapott érték 20-nál nagyobb, akkor az étel glikémiás terhelése MAGAS, ha 10 és 19 között van, akkor KÖZEPES, és ha 10 alatt van, akkor ALACSONY.
Kommentek