Még nem késő váltani!

Teljesen kiborult a lányom (3 éve  1-es típusú cukorbeteg, 2014. decemberében lesz 13 éves) mikor ismét inzulinbeállításra kellett a héten befeküdnie a tomboló nyár közepén. Tudtam megint mi következik. Rengeteg sírás és telefonálás, folyamatos idegeskedés, mikor lesznek már jók az értékei, hogy hazajöhessen. Puff, még egy nap… Nem is folytatom. Régóta fojtogat az érzés, valamit tennem kell, és nem az inzulinpumpa a megoldás. Tehát kutatni kezdtem, hogy az étkezésben mit lehetne változtatni. Mert az ugye ismerős, hogy folyton éhes, de megint csak “a kimért” adagot eheti, nem beszélve az utána lévő folyamatos félelem, hogy már megint magas lesz a vércukor a következő mérésre. Na akkor adjunk több inzulint, ami csak fokozza az éhségérzetet, majd alattomos módon levágja a vércukorszintet. Ma is ez történ, és én belesírtam a telefonba. Pedig elvileg nekem kell tartanom benne a lelket. Ekkor kattant be valami, amit napokkal ezelőtt olvastam valahol nagyvonalakban a Paleo-diétáról. Blogról blogra ugráltam, keresve azt a levelet, amit egy 1-es típusú cukorbeteg írt arról, hogy gyakorlatilag pár hónap alatt kigyógyult, azaz letette az inzulint és az értékei a normál tartományba kerültek a diéta betartásával. Mégegyszer átfutottam a levelét. De ne szaladjunk ennyire előre ; gondoltam. Mi is az a paleolit táplálkozás? A levél Szendi Gábornak szólt. Szendi Gábor rengeteg írást publikált e témáról és könyvet is írt. Szóval így kerültem az oldalára.

SZENDI GÁBOR: A PALEOLIT TÁPLÁLKOZÁS ÉS A KONZERVATÍV DIABETOLÓGIA
(A cikk forrása: http://www.tenyek-tevhitek.hu/paleolit-taplalkozas-es-diabetologia.htm)

Szendi Gábor írását olvasva teljesen elhűlve ülök. Gyakorlatilag mindent, MINDENT, amit a kezelőorvos eddig mondott, szöges ellentéte annak, amit valóban tenni kellene, hogy gyermekem fiatal felnőttként ne váljon romhalmazzá. Épp, mikor talán esedékes lenne a gyermekvállalás kérdése látása erőteljesen megromolhat, valamilyen szív és érrendszeri betegségben szenvedhet, vagy már vesedialízisre kell járnia. Nem az lehetetlen! Szívbemarkoló érzés, hogy a lányom ennyire beteg lesz, talán meg sem tudja,  milyen érzés anyának lenni. Nem, én ezt nem aszisztálhatom végig. Még nem késő váltani! Még nincs károsodás, még nem alakult ki lisztérzékenység, ami az orvos szerint a cukorbetegség velejárója és idő kérdése kialakulása. Hogyan támogathatják az inzulin adag folyamatos növelését? Nem elég csak ellensúlyozni a szénhidrát mennyiségét. A finomított szénhidrátok fogyasztása még az egészséges embereknél is szélsőséges vércukor és inzulinszintet produkál. Ez a jelenség a cukorbetegeknél hypo-és hiperglikémia formájában váltogatja egymást, ismerve azonnali életveszélyeit. Ezeket a kilengéseket kell megakadályozni. A kontroll fontos eszköze az alacsony GI-értékű szénhidrátok fogyasztása. Magas rosttartalmú zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával megszüntethetőek ezek a kilengések, ezáltal elkerülhetőek lesznek a hypoglikémiás rosszullétek. És akkor még nem beszéltem a lélektani hatásokról, amely főleg a gyermekeket érinti. A kamaszkorban lévő gyermek sokszor nem is érti mi történik vele, csak megretten az élete végéig tartó örökös szúrás-mérés-inzulinbeadás végeláthatatlan sorozatáról. Csak érzi, hogy ő más lett, mint a többi. Már nem ehet akkor, amikor jólesik és nem azt, amit szeretne. Az állandó stressz kihat a környezetére, a teljesítményére, a közérzetére. Sokszor dühös lesz egy magas érték láttán, ami számára azt jelenti, hogy megint várnia kell az evéssel, vagy nem eheti meg amit szeretett volna. Ezt szülőként nagyon nehéz kezelni és tolerálni. Sajnos ez nekem sem mindig sikerül, hiszen bennem is feszültséget okoz az ő szenvedése és dühére dühvel válaszolok és ezt nem szabadna a kimerültség számlájára sem írni. Sokszor, mikor éjjel is kell mérnem, arra gondolok, bárcsak megszüntethetném a betegséget, hiszen a fél karomat is odaadnám, csak ő újból egészséges legyen. Talán most látok először reményt arra, hogy ez valóra váljon.